Kedves Olvasók!

Az élet tele van korlátokkal és szabályokkal. Sokszor nyögjük nehéz kötelességein terhét, vagy állunk értetlenül olyan szabályok előtt, melyek nem segítik életünket, csupán nehezítik azt. A szabályok és törvények manapság úgy ivódtak bele az emberi elmébe mint egy negatív dolog, melyből a legtöbb ember számára az a cél, hogy kibújjon.

Én sem szeretem a túlzott korlátozást. Ha értelmetlen szabályrendszerekbe ütközöm minden erőmmel azon vagyok, hogy találjak egy kiskaput a magam számára, egy kibúvót, hogy nem kell nekem ezt a törvényt betartanom. Nem kell, hiszen nincs értelme, s különben is lázadni milyen szuper dolog!

Kedves Olvasók! 

Találtam egy új világot! Ebben a világban nincsenek törvények és szabályok. Nincs visszafogás, a korlátod csupán annyi amennyi a saját fantáziád és merészséged. Nincsenek bűnök, s mivel soha nem vagy bűnös, soha nem kell bocsánatot kérned. Csak te vagy, s azok az ösztönök, melyeket nem félsz megmutatni ennek a világnak. De ugyan miért is félnél?! Hiszen itt nincs ítélet. Csak te vagy, s az amit te akarsz...

Jártam ebben a világban. Megkérdőjelezel mindent, ami számodra eddig fontos volt. Azokat az alap korlátokat, melyek az addigi életedet jelentették, s olyan dolgokat próbálsz ki, melyekről álmodban sem gondoltad volna, hogy megtörténhetnek veled. Ismerkedem önmagammal ebben a világban: Azzal, hogy én, Carlota, milyen ember vagyok a lelkem legmélyén. Mik azok az ösztönök, amelyek vezérelnek engem, s mik azok a korlátok, amelyek akkor is visszahúznak amikor semmi más nem (mellesleg nagyon helyesen!)

Milyen az emberi ösztön? Milyen az, amikor a körülöttem élőkben nincs kontroll? 

Néha jó... időnként rádöbbensz, hogy mennyi csodálatos ember lapul a hétköznapok szürkesége mögött, mikor meglátod ebben a világban. Csodálatosak, mert még ösztöneikben is emberiek, a legkontrolltvesztett pillanatokban is kedvesek, segítőkészek, és szeretni valóak. Ilyenkor rájövök, megérte megismerni ezt a világot.

S hogy máskor milyen? 

Félelmetes!

Szeretnek, majd gyűlölnek. Az egyik pillanatban csókolnak, a következőben ütnek. Nincs szabály, nincs ami visszafogjon, szóval semmi másra nem koncentrálsz csak arra te mit akarsz, te mire vágysz csak abban a pillanatban. Erről szól ez a világ, a pillanatokról. Semmi nem tart tovább egy momentumnál, s nem is várhatsz többet egy pillanatnál. Nem számít, hogy megkérték-e a kezed, vagy éppen leütöttek egy sörösüveggel, esetleg megcsókoltak, vagy éppen szerelmet vallottak neked. Az akkor igazi volt. Akkor.

Mert hazudtam, egy szabály mégis van: Ami ebben a világban történik, az ebben is marad.

Ha nem tartod be ezt a szabályt, gyenge vagy, s a ez a hely megrág, majd kiköp. De ha tudod, hogy kezeld a ezt a világot, minden ösztönödet valóra válthatod. Mint mondtam, csak a merészséged, s a képzeleted szab határt. 

Party lányok nem sebesülnek meg
Nem éreznek semmit, mikor tanulok már
Lenyomom, elnyomom

Én vagyok az egy - engem hívsz egy jó kalandért
Felrobban a mobilom, csöngetnek az ajtómon
Érzem a szerelmet, érzem a szerelmet

1,2,3 1,2,3 ital
1,2,3 1,2,3 ital
1,2,3 1,2,3 ital

Visszahajítom őket, míg el nem számolom

Himbálódzni fogok a csillárról, a csillárról
Úgy élek majd, mintha a holnap nem létezne
Mintha nem létezne
Úgy repülök majd, mint egy madár át az éjszakán, érzem könnyeim, ahogy felszáradnak
Himbálódzni fogok a csillárról, a csillárról

És belekapaszkodom a drága életbe, nem nézek majd le, nem nyitom ki szemeim
Tele tartom poharam a reggeli fényig, mert csak ma estig tartok ki
Segíts, kitartok a drága életért, nem nézek le, nem nyitom ki szemem
Tele tartom poharam a reggeli fényig, mert csak a ma estéért tartok ki

Felkelt a nap, szét vagyok esve
Ki kell mennem, el kell rohannom ez elől
Itt jön a szégyen,