Kedves Olvasók!  

A bejegyzés George R. R. Martin Tűz és Jég dala ciklus könyvei alapján készült, tehát spoileres!!! Kérem tehát azokat, akik nem olvasták mind az 5 megjelent könyvet, de szeretnék, ne olvassák a bejegyzést!

Nem titok, odavagyok a Tűz és Jég dala könyvsorozatért, melyeket George R. R. Martin tolla keltett életre. Bár alapvetően mindig is a romantikus könyvekért lelkesedtem, hiszen én magam is egy romantikus típus vagyok, mégis ez a sorozat, s általa a fantasy világa megfogott engem. Talán azért, mert nem is áll távol annyira a romantikától. (Most Olvasóim többsége, kik ismerik ezt a műfajt döbbent fejet vágnak:))

Na persze nem a szó szoros értelmében vett romantikától, sokkal inkább a romantikus lélek megfogásához értenek. Maga az a világ amely körülveszi George R. R. Martin Westerosát egyszerűen csodálatos. Egyszerre van jelen a nagyon is élet, már-már naturalista módon, s az a roppant varázslat és bűbáj amely mellett sok "varázsos" könyv is elbújhat. Megjelenik a kaland, az akció, a fantasy, a romantika és az erotika, s mindez egy sorozatban. Ez hát a Tűz és Jég dala ciklus.  

A fülszöveg: (I.könyv-Trónok harca) 

A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. 
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. 
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése. 

Mint ahogyan a fülszöveg is írja, a könyvek egyik nagy erőssége a mesterien ábrázolt karakterekben rejlik. Itt nem egyszerű Miss Tökéletes és Mr. Tökéletes fazonok jelennek meg. Igazi emberek, saját vágyakkal álmokkal, célokkal, hibákkal és korlátokkal. Olyanok, mint te meg én. S olyanok is mint az a mocskos képű suhanc akit kerülsz az utcán. Igen, ez az egyik legjobb tulajdonsága ezeknek a könyveknek, nem kendőz. Olyan mint az élet, váratlan, fordulatos, logikátlan, mégis sokszor logikus. Egyszerűen pazar. 

A karakterek közül egy nagyon érdekes női karakter Sansa Stark. Nem ő a kedvencem, mégis ő az aki leginkább fedi az én személyiségemet. 

Sansa egy igazi jókislány. Olyan akira a szülei igazán büszkék lehetnek. Nagyon csinos, szorgalmas, jeleskedik a táncokban, a hímzésben, az etikettben, s minden olyan dologban amit egy hölgynek tudnia kell. Az élete is e körül forog, hogy hölggyé váljon, s nem is lehet ezért hibáztatni. Sansa meséken nőtt fel, azaz fel sem nőtt még,hiszen mai világunkban egy 13éves lányt még gyereknek is mondunk. S ezek a dalok számára az életet jelentik. Úgy képzeli el elkövetkezendő világát, mint egy mesét. Hozzámegy egy nemes lovaghoz, aki egész életében csak őt szereti, szül gyermekeket, s szerelemmel teli boldog életet élnek amíg meg nem halnak. 

Sansa számára azonban az élet mást tartogat. Egy szülőt, akit a szeme láttára veszít el, mégpedig az önön hibájából. Egy szerelmet, aki nemhogy nem bizonyul méltónak szeretetére, de kiderül, hogy egy vadállat. Egy kutyát, aki valamiféle szerelemmel követi őt. Egy megmentőt aki 10.000 aranysárkányért eladja őt. S egy mostohaapát, akinél veszélyesebbet nem hordoz hátán a föld. Elveszíti az egész családját, többször bántalmazzák, árulónak bélyegzik, s megszégyenítik. Életének egyik legnehezebb szakaszában egy olyan embertől kap kedvességet és segítséget akit már sehogyan sem tud beleilleszteni a "hős lovag" kategóriába. Ez jutott hát a lánynak, aki mesékben nőtt fel. 

Sansa csalódott az életben, csalódott a saját világában, s csalódott saját magában. Lehet gyermeki életében mondhatni tökéletes volt, de rádöbben, egy olyan terepre tévedt, amelyet nem ismer. Még ő maga is elhiszi amit mondanak róla. Szép, de kis buta. Egyvalamit ezek az emberek azonban nem vesznek figyelembe, Sansa tanul! Folyamatosan küzd az életbenmaradásért, s csak csöndben figyel. Minden hibájából okul, s egyre csendesebben alkalmazkodik a környezetéhez. Szörnyű dolgokat élt át, mégis, ha nehezen, de továbblép. Sokszor bukik el, mégis, elfojtja ezek fájdalmát és megy amerre mennie kell.

Naiv leány volt, de ez nem hiba. Sokan lenézik őt emiatt, de kérdem én, miért hiba ha valaki naiv? Miért hiba ha valaki őszintén, gyermeki lélekkel áll az élethez, úgy ahogyan azt minden embernek kellene? Gyerek volt még, de ezért nem szabad alábecsülni, tanult a hibáiból, bár tudom, néha szeretne újra az a kislány lenni. Soha nem akart felnőni, kényszerítették rá, s egy olyan úton ment végig, melyet az ellenségemnek sem kívánnék. De erős leány. Még mindig talpon van. 

Ezért érzem azt, nemcsak én, hanem közületek is egypáran kedves Olvasók, hogy Sansa karaktere az aki leginkább engem fed. Persze megkaptam egy pár embertől, hogy csupán az I. könyves változat vagyok. Utólag végigondolva nem kedveltem azt a Sansát, de ma már megértem. Így vagyok egy kicsit saját magammal is, de véleményem szerint, az már a múltbéli énem. Nem tudom pontosan meghatározni hol tartok, de nem olyan messze attól a Sansától, aki az utolsó könyvben volt. Aki ismer, azt tudja miért is írom ezt. Hogy ezt jónak, vagy rossznak ítélitek meg, azt mindenki döntse el maga. 

Idézetek: 

"Sansa lehajtotta a fejét.
-Megijedtem a vértől.
-A vér asszonyságod pecsétje. Lady Catelyn felkészítehetett volna. Túl vagy az első virágzásodon, semmi több.
Sansa még soha nem érezte magát kevésbé virágzónak.
-Édesanyám elmondta, de én...másmilyennek képzeltem.
-Másmilyennek? Milyen tekintetben?
-Nem tudom. Kevésbé...kevésbé szennyesnek, és sokkal varázslatosabbnak." 

"-Úgy rejtőzöl el az udvariasság mögé, mintha várfal lenne!
-Az udvariasság egy hölgy páncélja-mondta Sansa. A septa mindig ezt mondta neki." 

"-Nem emlékszel mit mondtam neked aznap, amikor az apád ült a Vastrónuson?
A pillanat élénken idéződött fel előtte.
-Azt mondtad az élet nem dal. Hogy ezt egyszer a saját káromon fogom megtanulni.-Érzete, hogy könnyek szöknek a szemébe, de hogy Ser Dontos Holladért, Joffért, Tyrionért vagy saját magáért sírt-e, nem tudta volna megmondani.
-Hazugság az egész, örökkön-örökké, minden és mindenki?"

"Nem engem akar elvetetni a fiával, hanem a jogaimat. Soha senki nem fog szerelemből elvenni engem"