Találós kérdés: Adott két ember, két különböző városból, akik mind a ketten, köszönik szépen nagyon jól megvannak magukban. Adott egy bál, a jéghideg december kellős közepén. Találkoznak. Beszélgetnek. Táncolnak. A továbbiakban mi köti össze őket? 

Olyan ez, mint mikor kipróbálsz egy új játékot, vagy belenézel egy filmbe a tv-ben, és ott ragadsz. Olyankor tompán rémlik, valami mást akartál csinálni, de érzed, hogy nem tudsz elszakadni, beszippantott. 

"Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam" 

Van az a mondás, hogy "beleestem, mint vakló a szakadékba." Azt hiszem, értem, miért mondják ezt az emberek. Megfogott: amit mondott, ahogy mondta, a stílusa, a kitartása, a személyisége, a magabiztossága. Egyszerre vonzott, s ijesztett, talán kicsit halálra.  

De akkor már nem volt visszaút. Igaz, mi csak időt töltöttünk együtt...jó időt...később még inkább. Aztán megszerettünk egymás társaságát, hozzám nőtt, hozzá nőttem... S éreztem, neki magam adom...mondjuk akkor már régen megadtam magam.