Az igazi vadász...
...távolról megérzi a préda szagát. Óvatosan közelít, hogy ne ijessze el a zsákmányt. Sarokba szorítja, észrevétlenül. Ha már nincs hova menekülni, akkor támad. Gyors, türelmes, tapasztalt.
Kevés "igazi" vadász létezik. A legtöbben csak szeretnének, talán próbálkoznak is azzá válni. Sokan nem elég kitartóak. Mert az igazi vadász kitartó. Megéri neki várni a zsákmányra, s nem is feltétlen magáért a zsákmány értékéért, sokkal inkább a kihívásért, amit a vadászata jelent.
Éppen ezért türelmes. Az igazi vadász nem a préda értékét veszti el, ha nem sikerül a vadászat. A vadászat élményét veszíti el, azt a diadalt, amelyet a zsákmány megszerzése jelent. Amit ő ténylegesen nyer és nyerni akar az a tapasztalat, és egyben a dicsőség, hogy képes volt ezt megcsinálni.
Nem vonódik bele érzelmileg a vadászatba. Logikus, hiszen, hogy volna képes leteríteni a vadat, ha megsajnálja? Nem engedheti meg magának ezt a luxust, és ha jobban meggondolja, nem is igazán akarja. Ő nem állatvédő, ő vadász. Annyira szereti a zsákmányt, mint a következő trófeáját.
Ebből szinte automatikusan következik, hogy az igazi vadász önző. A vadászat számára nem létszükséglet, hanem szórakozás, egy hobbi. A saját "képletes máját" akarja tovább és tovább hizlalni, egészen olyan magasságokig, ahol az orvostudomány (ha persze igazi májról lenne szó) már elégtelenséget állapítana meg. Visszafordíthatatlanul. S ha belegondolunk ez is egészen logikus... mennyi préda szívén tudsz átgázolni anélkül, hogy saját magadat ne sértsd?
Mert a sikeres vadászathoz, a vadász ismeri a prédát. Ha le akarja teríteni, át kell látnia rajta, ki kell ismernie, az ő fejével kell gondolkodjon, előre kell látnia a lépéseit, sőt kettővel a préda előtt kell járjon. De vajon meddig tudsz úgy vadászni, hogy bár ismered a prédát, mégsem sajnálod leteríteni?
Ha engem kérdeztek, az igazi vadász az, aki valahol mélyen, valahol legbelül, sebzett. És bizonyítani akar, a körülötte élőknek, s elsősorban önmagának. Fél... saját magától, a saját maga fajtájától. Fél, hogy ő is préda lesz, s hogy elébe kerekedjen a dolgoknak inkább fegyvert ragad. És lő...mindegy kire... egy a lényeg, a célpont ne ő legyen! Mert az igazi vadász nem hagyja, hogy a lánc alján vergődjön, ő a csúcsa mindennek. Nem hagyja, hogy a rendszer őt is kivégezze...
Csupán egy dolgot nem ért. Hogy a saját félelmeit, a vadászatot, ő hozta létre.