Gondolom nem kell magyaráznom mennyire kimerítően rohanó világban élünk. Mindenki lót-fut, sokszor nem is látni merre. Csak siet. Hiszen ott a számla, a jövendő hivatásunkra való készülés vagy éppen feltétlenül szükségünk van valami szükségtelen dologra. Minden korosztály megtalálja sietségének okát, s ahogy növekszünk bizony egyre súlyosabb okok követelik meg lógó nyelvünket. Szó se róla, bírjuk, igazán bírjuk...de... 

...nem feledkezünk meg közben valamiről?  

Kedves Olvasók! 

Mennyire figyeltek másokra? Mennyire figyeltek szeretteitekre? 

Én úgy gondolom a mai világnak ez egy hatalmas nagy hibája. Elfeledkezünk egymásról. Sokszor nem szándékosan, hiszen teljesen érthető: ezt feltétlen el kell intézni, az egyszerűen kihagyhatatlan alkalom, esetleg iszonyatos nap, hét, hónap, év áll mögöttünk. Mindig van indok és mindig jogos. Belekerülünk egy rohanás örvénybe amelyből úgy tűnik nincs kiút. Talán valahol nem is keressük. Hiszen egyszerűbb azt választani, hogy csak magammal törődök, ugyanis nekem is megvan a magam baja, méghozzá nem is kevés, ráadásul a többi ember sem foglakozik az én problémámmal. Beletörődöm inkább a kemény kötelességekbe, s elfeledkezem az igazán fontos dolgokról, vagy inkább személyekről. Igen, egyszerűbb ezt választani. De nem gondoljátok, hogy ilyenkor legyőz a rohanás?  

Szeretni nem puszta szó, mondja ezt egy evangélikus ének. S milyen igaz! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfeledjük, mit jelent igazán szeretni, bármennyire is nehéz megvalósítani néha. figyelni kell a másikra. látni igazándiból mit rejt a szeme, s mellette állni, ha boldog vagy ha bánatos. Hiszen nem a szereteinkért élünk kedves Olvasók? Szerintem miattuk érdemes élni, s vállalni az élet nevű mókuskereket. Ne feledjük el hát, miért is rohanunk, s akkor időnként meg is tudunk állni, hogy figyeljünk egy kicsit a másikra. Ha többen vagyunk, hosszútávon gyorsabbak is vagyunk.:)

Mi lenne ha egy napra félrerakná mindenki a saját indokait, problémáit, bajait? Mi lenne, ha egy napig csak a másikra figyelnétek? Arra aki számotokra a legkedvesebb ezen a földön. Egy napig csak ő számítana semmi más. Mit gondoltok, meglepődne ekkora figyelemtől? 

Képzeljetek csak el egy olyan világot, ahol figyelnek egymásra az emberek. Ugye tetszetős gondolat?:)