Kedves Olvasók! 

Január 4-én elérkezett az idő, hogy felgördüljenek a függönyök, s megmutassa egy 12.-es osztály, hogy ők bizony már felnőttek, s a következő 4-6 hónapot arra fogják szánni, hogy felkészüljenek életük első komoly megmérettetésére, mely egyben jelképezi éretté válásukat, az érettségire. Ennek érdekében ezen estén csodaszép ruhákban, zenés-táncos produkciókkal és egy, az osztályukról készült videóval készültek, mutatták be. Legalábbis hivatalosan erről szól ez az est. S valójában? 

4 hónapig készültünk erre az eseményre. Táncpróbák, koreográfia, forgatások, ruhapróbák, smink, fodrász, s végül elérkezett a nap. Nem erre számítottam. Kicsiként úgy képzeltem ez valami varázslatos esemény lesz, s az egész éjszakánkat valami meseszerű csoda fogja körüllengi. Hát, nem ilyen volt... Ennél sokkal jobb. Talán azért mert olyan volt, mint maga az osztály. Sokat idegeskedtünk, néha magunk sem tudtuk miért, rengeteget készültünk, s végül olyan lett amilyen, hajlakkszagú, lecsúszott abroncsú, celluxozott cipős és félig -meddig elrontott osztálytáncos. De a mienk! :) Valóban nem ezt vártam, mégis kevés olyan esemény lesz az életem során amire ily' boldogan fogok emlékezni. Mert nem ezek a momentumok számítottak, hanem az, hogy egy csapat voltunk, s bár nem lett olyan amilyennek elterveztük, mégis tökéletes lett. 

Igen, tökéletes lett, ezt rögtön tudtam amint megláttam a legidősebb nővérem arcát, s később a családomét. Ott álltam a majdnem-tökéletes-keringő után, gyönyörű fehér ruhában, s jöttek felém. Volt aki sírt, volt aki nevetett, de valami olyasmit tapasztaltam tőlük, amit eddig nem. Talán elismerést? Büszkeséget? Félreértés ne essék, éreztem már máskor is, hogy büszkék rám, mégis ez valahogy más volt, valahogy különlegesebb. Azon gondolkodom, talán most kezdték érezni, hogy kezdek felnőni? 

Volt néhány pillanat, amely azt hiszem örökre beleivódik az emlékezetembe. Sose felejtem el, amint osztálytánc után megláttam Xinafot. Erőt adott a folytatáshoz. Vagy amikor Mogyee sminkelt az öltözőben. Azt mikor a tánctanár becelluxozta a cipőmet :), s a táncpartnerem kézszorítását, hogy ne idegeskedjek. Nővérem könnyes arcát, miközben átölelt és azt mondta gyönyörű vagyok. A táncot édesapámmal, amire már nagyon régóta készültem, a nagyapámmal, akinek fülig ért a szája., és a barátaimmal melyekre őszintén mondom, nem is nagyon számítottam. Bevallom így nagyobb fejjel már úgy gondoltam, semmi jelentősége ennek az estének. Túléljük, és kész. Mégis, amint vége lett, tudtam, számomra, s az osztály számára ez egy szinte-kihagyhatatlan este volt. Túl sokmindennel lettünk gazdagabbak. 

Az est szereplőjeként mondhatni pörögtek az események, az egyik pillanatban még szalagoztak, a következőben már a videónkat néztük, mire észbekaptunk már túlvoltunk az osztálytáncon, ami különösen viccesre sikeredett,s amint átöltöztünk már kezdődött is a keringő, amely viszont nagyon szépen sikerült. Csak sejtem a kívülállók számára ez az est mit nyújthatott, számomra viszont egy csodálatos érzés volt. Mindaz a támogatás és szeretet amit tőlük kaptam leírhatatlan élmény. Úgyhogy ezt már meg sem kísérlem, egyszerűen csak köszönöm. 

Azért mindenkinek nyugalom, nem lettünk rögtön érett felnőttek, s elárulok egy nagy titkot, az érettségi után sem leszünk azok. Ám, ráléptünk erre az útra, igen, hivatalosan is. Elkezdődött az az időszak az életünkben amikor lassan-lassan megkapunk minden jogot amelyet egy felnőtt kaphat. S mellé a felelősséget is, hogy ezzel okosan bánjunk. Egy olyan teher hárul most ránk amelyben nehéz segíteni. Meg kell tanulnunk jó emberként felnőni.S ami valóban átpakolja a felelősséget ránk, hogy csupán csak egy csipetnyi szülői segítséggel. mert persze nem hagynak minket magunkra, ám világosan kell látnunk, hogy az első adandó probléma kapcsán nem szaladhatunk rögtön haza. Azt hiszem ez az időszak, a kék szalagos, az erre való felkészülés időszaka, a szívünkben, a lelkünkben az elménkben. Egy próbatétel, melyben remélhetőleg állni fogjuk a sarat. Vagy legalábbis küzdünk. Ezért lehet az, hogy a szalagavató egy mérföldkövet jelent mindannyiunk számára aki egy kicsit is érintett a témában. Tudatosítja az emberben, hogy elkezdődött ez az időszak,s relatíve már csak percek kérdése és egy új generáció fog felnőni. Vagy valami hasonlót fog művelni :) 

Szavakkal nem tudom leírni mit jelentett számomra a szeretteim jelenléte. Köszönöm nektek, hogy ezt a csodás estét megosztottátok velem! Én nagyon boldog voltam!  

Akiket pedig most nem tudtam elhívni, velük találkozunk a ballagásomon :) 

Ez a dal volt a keringődalunk. Szerintem gyönyörű.