Nehéz elkezdeni. Lépten-nyomon visszafordulna az ember. Hogy miért? Mert félelmetes, hogy mostantól meg akarom osztani a gondolataimat. Felmerül a kérdés, vajon jól teszem? Mégis valami idevonzott a gép elé, s szeretem hinni azt, hogy minden okkal történik:) 

Miért kezdek blogolni? Bogarat ültettek a fülembe. Nem egy barátom blogol,s bizony néha-néha előfordult (az utóbbi időben egyre gyakrabban) ,hogy milyen szívesen osztanám meg én is egyik vagy másik gondolatomat, élményemet. Hiszen ahogy észrevettem, nekem az mindig segít. Hiszem, hogy olykor-olykor ti is tudtok majd. 

Szeretek írni. Megnyugtató. Elmerül az ember a gondolataiban, s órákon keresztül fel sem tud ébredni. Valóban, olyan mint egy éber-álom, s nem tudom, hogy vagytok vele kedves Olvasók, de én szeretek álmodni, álmodozni, ábrándozni. Tinédzserkori sajátosság:) 

Szóval döntöttem, elkezdek blogolni. Tartós lesz-e? A válasz az, hogy talán, de végleges:)Valahol el kell kezdeni. Elkezdem keresni az utam. Itt is.:)