Kedves Olvasók!
Alisterrel nemrégiben beszélgettük, hogy az emberi hülyeségnek nincsenek határai. A történelem számos helyzetben igazolja ezt. Ha visszalapozunk egy-egy történelemkönyv hasábjain kedvünk lenne néhol sírni, de az is lehet, hogy a szörnyűségtől inkább nevetni. Kinek hogy tetszik. Én szeretném megosztani veletek a szerintem legszánalmasabb történéseket.
Az egyik ilyen borzalmas baklövés, amely inkább a gyógyszeripart minősíti az a Grünenthal vállalat "különösen
javallt" gyógyszere a Thalidomid. A vicc az egészben az, hogy csodaszernek indult. Egy csodálatos nyugtatószer, amelyet még a kismamák is használhatnak minden különösebb baj nélkül. Legalábbis így volt reklámozva. A világ számos szegletében valósággal kapkodtak érte, mit sem tudva arról, hogy a gyógyszer nincs rendesen letesztelve.
1950-es években fejlesztette ki ezt a gyógyszert a Grünenthal. A II. világháború után a vegyi anyagokat előállító gyárak minden bajt orvosló csodaszerek készítésére álltak át. A Grünenthal is egy ilyen vállalat volt, amely éveken át antibiotikumokat gyártott, s értékesített többek közt Amerikának is. Az 1950-es években azonban számos visszajelzés érkezett orvosoktól, akik pontosan dokumentált esetek küldtek el, melyekben az állt, hogy több gyógyszerük súlyos mellékhatásokat, sőt olykor halált is okoznak. Ennek ellenére a cég figyelmen kívül hagyta ezeket a kockázatokat, és a nyugtató- és altatószerek gyártásában is színre lépett. Ilyen gyógyszerük volt a thalidomid.
A gyógyszer nagyon is népszerűnek bizonyult, mivel a nyugtató altató hatása mellet hatékonyan enyhítette a várandós kismamák reggeli rosszullétét és jobban tudtak tőle aludni is. Más szerekkel többek közt aszpirinnal vegyítették, így csökkentvén a fejfájás, migrén, köhögés, meghűlés, influenza, asztma, idegfájdalom és idegkimerültség tüneteit, de a túl eleven csecsemőket is ezzel csillapították le. 1957-re már a világ 50 országában forgalmazták. Angliában, komoly hangsúlyt fektettek arra a reklámra miszerint várandós nők is fogyaszthatják.
A valóságban azonban a thalidomid átjutott a méhlepényen, elzárta a vérerek fejlődését, ami a magzat súlyos fogyatékosságához vezetett. Az első három hónapban, különösen a terhesség 25.-50. napján, elég volt egy alkalommal bevenni, hogy a mellékhatások kialakuljanak. A rendellenességek között gyakori volt a torz vagy esetleg hiányzó végtag. Körülbelül 46 országban legalább 15.000 magzatot érintett, akik közül 12.00 rendellenességgel jött világra, a harmaduk pedig a születése után egy évvel bele is halt.
A gyógyszerrel kapcsolatos problémák pedig már kezdettől fogva láthatóak voltak. A tesztek (hivatalosan) semmi károsat nem mutattak ki ugyan, de gyógyszergyárban dolgozók gyermekei gyakran születtek valamiféle rendellenességgel. Az első ilyen fogyatékkosságal született csecsemő 1956 karácsonyán született meg, a gyógyszert pedig csak 1957-ben kezdték el forgalmazni. 1960-ban növelték a forgalomba jutását, pedig ekkor már számos helyről érkeztek visszajelzések, jelentések, melyek mind rendellenességekről, deformációkról szóltak. 1960-ban növelték a forgalomba kerülő mennyiséget, és a gyógyszer népszerűsége a csúcson volt. A szert 14 vállalat, rengetegországban, harminchét különböző márkanéven, vény nélkül árusította.
A thalidomid nagy előnye az volt, hogy szinte lehetetlen volt öngyilkosságot vele elkövetni, ami a nyugtató és altatók esetén nagy súllyal esik latba. Azonban már 1959-ben egy bázeli orvos így írt a thalidomidról:" Borzalmas szer. Soha többet." Ez az orvos is észlelte a szer idegrendszerre gyakorolt hatását.
1960-ra Grünenthal elhatározta, hogy az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi hivatal (FDA) engedélyét kéri az Egyesült Államokban történő forgalmazáshoz. Ekkor jelent meg Francees Oldham Kelsey akit nem igazán nyűgöztek le azok a tanulmányok melyek a gyógyszer biztonságosságát igazolták. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy kutatási területe pont a mérgező anyagok terhesség alatti szervezetbe jutása volt. Kelsey nem engedélyezte a szer forgalmazását az Egyesült Államokban, még a helyi gyógyszergyárak erőteljes nyomásának ellenére sem.
1961 áprilisában az ausztráliai William McBride doktor megdöbbentette, hogy egymás után milyen sok csecsemő születik végtag- és bélrendellenességgel kórházában. Kutatásba kezdett s hamar fényt derült rá, hogy az érintett anyákban egy dolog volt közös: a thalidomid. Bár értesítette az érintett gyárat, jelentését azonban figyelmen kívül hagyták. Az elkeseredett McBride levelet írt a The Lancet nevű orvosi folyóiratnak, amelyben írását publikálták A thalidomid és a veleszületett rendellenességek kapcsolata címen 1961 decemberében. Nyugat-Németországban egy dr.Widukind Lenz nevű orvos is felfigyelt a károsodott végtagokra és november közepére hasonló következtetésre jutott McBridedéval. November 16.-án ő is kifejezésre juttatta kétségeit a Grünenthallal, ám még a sajtó erőteljes s nyomása mellett is 10 nap kellet ahhoz, hogy bármi történjen. 1961. november 26-án Nyugat-Németországban, majd pár nappal később Nagy-Brittaniában és Ausztráliában vonták ki a forgalomból a gyógyszer egyes változatait, ám bizonyos készítmények márciusig kaphatóak voltak. Sőt, néhány országban, például: Braziliában 1962 júniusáig, Spanyolországban májusig, Olaszországban még 10 hónapig, Japánban-vény nélkül vásárolható szerként- 1963-ig.
A gyógyszervállalatok reakciói nemigazán voltak megfelelőek. Nem voltak hajlandóak elismerni a hibát és kártériteni az áldozatokat. 1972-ben a the Sunday Times of London egy cikket jelenített meg, melyben nyíltan elítélte a céget, amiért nem kártalanítja az áldozatokat. A szerzők 1950-es jelentéseket feltárnak, melyeket maga a vállalat készített thalidomid gyermekek idegrendszerére gyakorolt hatásáról. A válasz a cég részéről azonnali per és a további cikkek megsemmisítése volt. A per végül az 1979-es Európai Bíróságon zárult le, az újságírók győzelmével. Ezzel persze nem zárult le a történet, számos cikk látott napvilágot melyekben azt kérdezik vajon hogyan történhetett meg ez az egész. Egyes feltételezések odáig elmennek, hogy a szer előállítói vagy náci elvek örökösei voltak vagy egyenesen olyan náci tudósok akik megmenekültek a bűnvádi eljárás alól és tovább tevékenykedtek.
A következmények sora nem zárult le, ugyanis a thalidomid visszatért. Kiderült róla, hogy az AIDS és lepra kezelésében hatásos továbbá a rák terjedését is akadályozza. Ezeket a jótékony hatásokat ugyanabból a sajátosságából váltja ki ami miatt végzetes hatást gyakorolt a terhes nők magzatjára. Jelenleg az FDA ideiglenesen engedélyezte. ahhoz azonban ragaszkodott, hogy ne a gyógyszergyárak által választott elnevezést kapja, hanem Thalomid legyen, így emlékeztetve a vásárlókat a gyógyszer történetére. A Grünenthal vállalat honlapján ez olvasható: "Ismét igény van a thalidomid tartalmú gyógyszerekre". Ez az állítás kitűnően megmutatja, hogy elveik nem változtak azóta sem semmit. A piacra dobás fontosabb, mint az egészség.
Kedves Olvasók! Durva képeket direkt nem raktam ki éppen eléggé sokkoló maga a történet.Aki mégis meg szeretné nézni őket ITT megteheti. S hogy miért éppen ez történet jutott eszembe? Képzeljétek, beteg lettem.
/Forrás: Encyclopedia Idiotca/