Ezer meg Ezer éve Keresem az Utam...

Ezer meg Ezer éve Keresem az Utam...

Bonyolult

2012. november 18. - Carlota

Voltatok már úgy, hogy az érzések csak kavarodtak és össze-vissza kuszálódtak bennetek? Nos én az utóbbi időben pontosan így érzek. Félelemmel vegyes szeretetteljes harag gyűlik bennem némi nemtörődömséggel, aggódással és zavarodottsággal megspékelve. A gondolataim is rendezetlenek már egy ideje. Folyton az jár a fejemben, vajon helyesen döntök az életemmel kapcsolatban? Jó úton járok? Egyáltalán most jó helyen vagyok? 

Időnként pontosan tudom, hogy ezt akarom, ami most van. Máskor magam mögött hagynék mindent, hogy csak menjek a szívem után az eszem nélkül, csupán az érzéseimre hagyatkozva. Időnként elönt a boldogság. Nem az a szenvedélyes fajta, hanem az a létező, harmonikus dolog. Olyankor némiképp a gondolataim is a helyükre kerülnek. Néha elkap egyfajat szenvedély, olyasféle mint mikor az ember együltő helyében megeszik egy tepsi piskótát. Fura dolgokat teszek. Aztán elkezdek izgulni, aggódni lényegtelen dolgokon, majd felváltja a harag ezt az izgalmat, s igazándiból ki tudná megmondani mire haragszom?! 

Büszke vagyok arra milyen önálló vagyok, majd ki vagyok borulva az egész világra amiért magamra hagyott. Egyedül értzem magam. Aztán a barátaimra, a családomra gondolok és megnyugszom. ki vagyok készülve az önző világtól, s a pokolba kívánok bizonyos embereket. Ítélkezem, mégpedig elég keményen, Aztán rájövök, hogy én ki vagyok, milyen vagyok és megbánom. Cseppet sem vagyok jobb, sőt! Időnként ha lehetne papírzacskót húznék a fejemre, hogy letagadhassam saját magam. Aztán megkérdezek valakit akibenbízom, hogy tényleg olyan szörnyű vagyok-e és ő azt feleli, hogy nem. Ettől kifejezetten jól érzem magam. 

Úgy érzem magam, mintha egy szürrealista festményben lennék. Lehet néhány kívülálló számára teljesen érthetetlen mi zajlik bennem, s pillanatnyilag én is csak a saját pillanatnyi szerepemet tudom, ám lehet néhányak számára ordít a kép üzenete. Azt hiszem én is meg fogom fejteni, de most az egyetlen benyomásom róla az, hogy fura. Se nem jó, se nem rossz. Kavarog, hullámzik, tombol, megnyugszik, megvilágosodik. Valahogy így lehetne ezt az egész folyamatot leírni, de hogy mi fog kisülni belőle, azt én sem tudom. 

Azt hiszem a lenti dal pontosan kifejezi az érzéseimet. Akarok valakit aki most úgy érez mint én. 

 
Bonyolult
Nézz csak körül, ez az amit én látok
Van valaki még, aki úgy érez mint én?
Csak izzadsz, és izzadsz
Vérzel és csak vérzel
Ami benned van, nem az amit látsz
A fel a le és a fekete a fehér nekem

Komplikált vagyok
Csalódás amit kapok
Helyes vagy nem, szeretik vagy utálják
Én bonyolult vagyok
Nem tudod lecsillapítani
Hallottam már ezt a dalt, de nem fogom játszani
Minden rendben
Semmi gond
Ti nem akartok engem máshogy
Anya, imádkozz, mert nem változok meg
Komplikált vagyok

Igen, bonyolult

Elég okos vagyok, hogy tudjam, miket nem tudok
Elég bolond vagyok, hogy maradjak, mikor mennem kéne
Csak dolgozol és dolgozol
Csak nézed, ahogy az életed elsuhan melletted
Néha be kell csuknod a szemedet, ahhoz, hogy láss!

Van egyáltalán valaki?
Csakúgy mint mindenki
akarok valakit, aki olyan mint én

Van egyáltalán valaki?
Csakúgy mint mindenki
akarok valakit, aki olyan mint én

Bonyolult vagyok 

A bejegyzés trackback címe:

https://carlota.blog.hu/api/trackback/id/tr764913548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Malkav 2012.11.19. 19:34:12

Nagyon jól megírtad azt, ahogy anno éreztem magam. (Nem is olyan rég) Valóban elég hálátlan állapot.
süti beállítások módosítása