Kedves Olvasók!
Lehet, kissé alantas, mindenesetre magasztos gondolatoktól biztos, hogy mentes bejegyzés fog következni. Merthogy bár mi értelmes lányok (igen, tudom, magamat is belesoroltam) nem beszélünk róla, ez egy létező probléma.
Mindannyian vagyunk/voltunk középiskolások. Ismerjük jól, milyen felszabadító hang tud lenni egy bizonyos berregő hang, mely az óra végét jelzi. Az ember ilyenkor 10-15 percre kikapcsolja (az amúgy sem) aktív figyelmét és beszélget társaival, eszik, iszik illetve, nos , hát mosdóba megy.
Azaz inkább menne, ha az illető lány...
Merthogy a lányvécében a wc fülkéig eljutni nem egy egyszerű dolog. Hihetetlen, de vannak egyes agy szervvel nem rendelkező egyedek (lásd tinis bejegyzésem) akik ha megszólal az a csodálatos óra végét jelző hang egyből a mosdó felé veszik az irányt. De nem ám azért mert (Uram bocsá') hólyagproblémáik vannak. Nem, nekik mentális gondjaik vannak, azt hiszem ahhoz hasonló ami Hófehérke gonosz mostohájának volt. Nevezzük tükörnőciknek most őket.
Namármost, kedves agy szervvel rendelkező illetőnk belép a mosdóba, s a tükörnőcik hatalmas csoportja először altatógázt lövel hősünk arcába. Vattacukor, virág és gyümölcsillatok émelyítő keverékével találkozik szegény leány, aki még ha asztmás is, akkor csak a csoda segíthet abban nehogy kiájuljon. Nem baj, a szükség nagy úr, s a csoda igenis segít, tovább kell haladni. Igen ám, de a java még csak most jön! Ha az altatógázos rengetegen túljut az ember, magukon a tükörnőciken már nem biztos, hogy fog! Ebben a fázisban már vigyázni kell velük, mert csak egy cél vezérli őket. A tükör minél közelebbi elérése. Hajlandóak ezért bármire, rúgni, karmolni, lökni. A lényeg a külsőn való sopánkodás, s a titokban való csodálás. Merthogy azt ők is érzik, ciki lenne hangosan megkérdezni "Tükröm, tükröm mond meg nékem, ki a legszebb a vidéken?!", így aztán úgy tesznek mintha borzasztó külsejük javítása érdekében állnának a tükör előtt... Nos, tegyük fel hősünk illedelmes leány, túléli a gyomronvágást, amit véletlenül "hajszobrászat" közben követtek el ellene, s megkéri kedvesen az illetőt, hogy fáradjon egy picit arréb az útból, hogy elérhesse a wc-ket. A gyakorlott versenyző tudja ilyenkor a tekintetét a földre kell szegeznie, ugyanis a tükörnőcik bevetik a Medusa féle szemüket, s kővé dermesztik a kezdőket, s a kisebbeket pillantásukkal. Magába az illemhelységbe bejutni már nem olyan nehéz, ott szinte alig áll valaki. Ám a kézmosás! Hohó, az még egy kedves küldetés! Merthogy el kell jutni a mosdókagylóhoz, mely a tükörnőci legféltettebb helyén van, a TÜKÖRNÉL! Csak a legidősebbek, s a legtapasztaltabb mernek vállalkozni erre a veszélyes feladatra, mely Medusa pillantások, s fej és gyomronrúgások keresztüzében történik. Nem sokan élik túl...
Időnként, mikor Mogyeeval elkísérjük egymást, vagy egy másik barátnőnket a mosdóba megbabonázva és botránkozva figyeljük ezeket a tükörnőciket/lányokat. Az egész szünetüket azon bizonyos tárgy előtt töltik és sminkelnek, hajszobrászkodnak vagy egyszerűen csak sopánkodnak. S mindig ugyanazok a lányok! Mintha 45 perc alatt változott volna valami a külsejükön! Hogy csinálják? Mi az, ami ennyire vonzza őket a tükrökben? Vagy talán többről van szó? Elképzelhető, hogy iskolánk mosdóiban varázstükrök vannak felszerelve, melyek, mint Hófehérke mostohaanyját megigézikannak használóit? Ugyanakkor, mi is belenéztünk már, s nem lettünk a rabjai! Lehet, hogy még ennél is többről van szó? Lehet, hogy e betegség leküzdéséhez agy szükséges?
Van egy álmom! Egy nap könnyedén besétálni bármely női mosdóba az iskolában, tükör előtt csüngő lányok nélkül. Egy nap kezet mosni az iskolai mosdókban mindenféle gonosz pillantás nélkül. Egy nap a munkahelyemen divat és külsőmániás lányok nélkül. Érzem meglesz az a nap!
Majd leszereljük Mogyeeval a tükröket! ;)
